A Nagybudapesti Horgászok Egyesületének megalakulása

    Amikor a háború véget ért, a horgász-élet csodálatos módon szinte azonnal megindult a budai Duna-parton. Ennek jórészt prózai, mai nyelven szólva „megélhetési” okai voltak. Akkor ugyanis szinte valamennyi horgász hazavitte családjának a fogott halakat. Főleg a közkedvelt budai szennyvízbefolyók örvendtek nagy látogatottságnak: a Pálffy-téri (ma Bem tér), a Batthyány téri, az Ördögárok, a Gellért-kifolyó és a Műegyetemi kanális voltak a legismertebbek. Mai szemmel hihetetlen mennyiségű horgász koncentrálódott ezeken a színhelyeken, volt, hogy egymástól alig egy-két méternyire vezették úszóikat a folyóban. Metzler Béla, az ismert Haller-utcai fodrászmester gyakorta horgászott ezeken a helyeken. Felismerte, hogy a horgásztársadalmon belül a budapesti horgászok komoly létszámot képviselnek. Már jóval 1945 előtt is szerette volna megalapítani a budapesti horgászokat összefogó egyesületet, - elképzelése szerint a „Nagybudapesti Horgászok Egyesületét”, a történelem tragikus eseménye, a hosszan tartó  második világháború azonban megakadályozta ebben.  

     Elgondolását a háború után, amikor az ország már kezdte kiheverni a háború okozta sebeket, végül is tett követte, s az előzetes hírverésnek köszönhetően – melyet nagyrészt a budai horgászok közt „működő” szóbeli beszélgetések jelentettek) a József-körúti Bandl étteremben annyi horgász gyűlt össze, hogy szerencsésnek tarthatta magát, aki korán érkezett, mert alig fértek a vendéglőbe, jelentős bevételt biztosítva az étterem tulajdonosának.

    Az alakuló ülésen Metzler Béla vázolta az egyesület céljait, melyek közt elsődlegesnek jelölte meg a nemrégiben alakult Magyar Országos Horgász Szövetséghez való csatlakozást, a horgászok állami- és területi engedélyekkel való ellátását, a tagok – igény szerinti – szakmai képzését, az ifjúsági horgászok felkarolását, a horgászok, elsősorban az ifjúság oktatását és horgászverseny szervezését.

    Az 1947 szeptemberében tartott alakuló ülésen megjelent horgászok közül adjuk át a szót Erős Lajosnak, - ez évben 91 éves - alapító tagunknak, (aki ma már talán az egyetlen az alakuló ülésen részt vevők közül).

     „A vendéglőt zsúfolásig megtöltötték a horgászok. A hangulat kitűnő volt, és nem csak az elfogyasztott sörök hatása miatt. Egymást a vízpartról jól ismerő horgászok, de számos távolabbi budapesti horgász is jelen volt, szinte érezhető volt az akarat, hogy egyesületet alakítsanak. Amikor Metzler Béla szót kért, a tömeg elcsendesedett, és mikor beszéde végén megkérdezte a horgászokat, hogy támogatják-e az új egyesület alapítását, egyhangúlag tört föl  a lelkes „Igen” kiáltás. A derék fodrászmester azonnal megindította a szavazást az egyesület különböző tisztségviselőire.

Bár elnöknek természetesen nem magát ajánlotta, közfelkiáltásra mégis Metzler Bélát választották e tisztségre, titkár Németh István lett. Megválasztották az egyesület pénztárosát, titkárát és a budai- illetve a budai- és pesti oldal horgászmestereit is. A választás és az alakuló gyűlés befejezése után szinte minden horgász tovább maradt a vendéglőben, és élénk társalgás alakult ki az 1947 évi horgász-eredményekről. Kiderült, hogy a háború a fővárosban korántsem viselte meg a dunai halakat annyira, mint az embereket. Igen szép fogásokról számoltak be, különösen Vernárszky sporttárs büszkélkedhetett többkilós márnáival, de fogtak hatkilós pontyot, egy 15 kg fölötti harcsát, sőt néhány öt kiló fölötti süllőt is, mégpedig kimondottan „belvárosi” Duna-szakaszon. (Hogy ezeknél jóval nagyobb, kapitális halak is voltak a fővárosi szakaszon, , arról számos beszámoló tanúskodott, ezek a halak azonban a fárasztás során  (az akkori gyenge minőségű zsinórok miatt ) rendre szakítással végződtek vagy lemaradtak. Egyöntetű volt azonban a vélemény, hogy aki szakszerűen, kitartóan horgászik a fővárosban, annál  az eredmény előbb-utóbb jelentkezni fog. A jó hangulatú alakuló ülésről sokan csak jóval a déli harangszó után indultak haza ebédelni.”

   Már a következő évben 750 volt a tagok száma, mely később minden évben emelkedett. A felnőtt engedély ára az ötvenes években 70, az ifjúságié 35 Ft, ami még az akkori átlagos fizetéseket tekintve is igen mérsékelt volt. Az egyesület Váci utcai irodájában az évek elején gyakoriak voltak tömegjelenetek  a jegykiváltásnál, noha három dolgozó is foglalkozott a horgászokkal.

O K T A T Á S

     Metzler Béla vezette be a „Horgász Téli Esték” elnevezésű, decembertől - februárig  két hetenként megtartott összejöveteleket, melyeken a legismertebb horgászok számoltak be a különböző halak horgászatáról vagy a korszerű felszerelésekről. Ezeket az előadásokat a Váci-utcai irodahelység hátsó részében tartották, mely legtöbbször szűknek bizonyult (kb. 50 fő befogadására volt alkalmas) a sok érdeklődő miatt. Olyan előadók szerepeltek itt, mint Antos Zoltán (a pontyhorgászatról), Berényi János (a balin, csuka és harcsa horgászatáról) Janitsáry Miklós (a pergetésről és a peremorsó helyes használatáról), Seregélyes Tibor, a Nagydunai IB elnöke és Kablay Lajos (a süllőhorgászatról), valamint az ifi-horgászok kedvence, a sajátos humorral rendelkező Rácz Elemér (a keszegfélék horgászatáról). Később – az egyesületi iroda szűknek bizonyulván -  a Közlekedési Építő Vállalat (KÉV) Böszörményi-úti színháztermében, majd a Wesselényi-utcai  „VIV”- teremben tartották a már „Horgásziskolának” átkeresztelt előadássorozatot, ahol gyakran száznál is több horgász képviselte a hallgatóságot. Az előadások kijelölt időtartamát csaknem mindig meghaladták az érdeklődő horgászok kérdéseire adott válaszok.

Ma már a horgászok korszerű információkkal ellátását a Magyar Horgász havonta megjelenő lapja, több horgászkiadvány, valamint a különböző internetes videók minden igényt kielégítően elvégzik. Utóbbiaknál azonban gyakori, hogy a tájékoztatás elsősorban reklám-célokat szolgál, gyakran fölösleges pénzkidobásra sarkallja a horgászokat.

Horgászokkal beszélgetve olykor felmerül az igény a személyes, szóbeli előadásokra, melyeket egyesületünk megfelelő számú (legalább 10) érdeklődő jelentkezésekor az őszi-téli szezonban szívesen kielégít.

H A L F O G Ó  V E R S E N Y Z É S

    Még jelentősebb tömegeket mozgatott meg 1955 és 1975 között a „Nagybudapestiek” horgászversenye. Ezt a versenyt minden évben szeptember elején rendezték meg a budai Duna-parton a Lukács-fürdő befolyójától a Petőfi-hídig terjedő szakaszon. Hogy a vitákat elkerüljék, külön szakaszokat jelöltek ki a fenekezők és az úsztatók részére.  A helyfoglalást érkezési sorrendben lehetett megejteni. Ennek következtében akadtak horgászok, akik a közismert szennyvízbefolyóknál már hajnal előtt a sötétben letelepedtek horgászhelyükön! A verseny alatt motoros futár kísérte figyelemmel a Dunapart-szerte történő fogásokat.

    Az érdeklődés nem volt véletlen: a kétséget kizáró „hírnév” mellett, amit a verseny megnyerése jelentett, komoly díjak (horgászfelszerelések) is kiosztásra kerültek. Az ifjúsági horgászok kategóriájában is értékes díjakat kaptak a fiatalok, volt, hogy az első tizenötöt díjazták. (Az első három helyezett ragasztott horgászbotot vagy „Rileh-Rex” peremorsót nyert, ami akkoriban a legtöbb horgász számára szinte elérhetetlen vágyálom volt.) Az ötórás verseny megkoronázásának számított - az akkor még a háború pusztítását magán viselő – Várkert Kioszk-beli eredményhirdetés és díjkiosztás.  (Az 1955-ös díjkiosztó archiv fotóján a díjazottak között látható első elnökünk, Metzler Béla elmaradhatatlan csokornyakkendőjével. Ezen a versenyen Lovas András lett az első kétkilós márnájával, az ifi-verseny első díját pedig Hunyady Szabolcs nyerte.) 

A „Nagybudapesti” horgászversenyről  az egykorú sajtó is beszámolt a sportrovatokban, igaz, olykor némi ironikus felhanggal. A híres versenyt csak a hetvenes évek közepéig tartották meg, mert az egyre jelentősebb Duna-parti forgalom miatt lehetetlenné vált a lebonyolítás. (A Közlekedésrendészet később csupán a MOHOSZ által rendezett két országos verseny rendezésére adott engedélyt az Erzsébet- és Szabadság híd közötti szakaszon. .)

A Nagybudapesti Horgászok Egyesületének dobó versenyzői igen eredményesen vettek részt a hatvanas évek elején rendezett dobóversenyeken. (Érdekes módon a dobóversenyek előbb jelentek meg Magyarországon, mint az országos jellegű halfogó versenyek.) Versenyzőink kiemelkedően jó eredményeket értek el mind magyar, mind nemzetközi viszonylatban. A tragikusan korán, 51 éves korában elhunyt Dr. Fehér Miklós távdobásban lett világbajnok, ifj. Dienes Ferenc pedig számos alkalommal került nemzetközi versenyeken a dobogó legmagasabb fokára. Az 1961-es magyar dobóverseny ezüst bajnoki serlegén a következő nevek szerepelnek: ifj. Dienes Ferenc, Fehér András, Fehér Miklós, Krizsán Pál, Mészáros István, Szedlacsek Kálmán.

A Nagybudapesti HE  halfogó versenycsapata akkor kezdte kiemelkedő szereplését, amikor  a versenyeket már a CIPS  (Nemzetközi Halfogó Szövetség) szabályai szerint tartották meg.  Itt elsősorban arról volt szó, hogy a starthelyeket a versenyek előtt sorsolással állapították meg, valamint a zsákmány értékelésének szabályait állították fel: a halak súlyát grammokban, +darabonként öt ponttal értékelték.  (A jelenlegi – reálisabb – értékelés szerint  csak a hala g száma számít az eredménybe.) Az első országos bajnokságokon igen gyengén szereplő nagybudapesti versenycsapat helyett Szabó tamás, az egyesület fiatal versenyfelelőse vállalta, hogy új csapatot toboroz. Ezért 1968-ban a fiatalabb korosztályból verbuvált horgászokat, akikről – őket a  Duna partról ismerve - tudta, hogy korszerűen, eredményesen horgásznak. Törekvését már az első, 1968-as Nagydunai Intéző-Bizottsági  versenyen siker koronázta: a négy felnőttből és egy ifjúsági versenyzőből álló csapat megnyerte a Hárosi-öbölben rendezett versenyt, maga mögé utasítva az addig abszolút favoritnak számító Honvéd Sporthorgász Egyesületet.  A csapat tagjai: Ferenczy Dénes, Gárdi István, Hunyady Attila – aki egyéni bajnok is lett – Szabó Tamás és az ifjúsági Horváth László voltak. A sikersorozat éveken át töretlenül folytatódott, a bajnokságot csupán egy alkalommal sikerült egyesületünk csapata előtt a  Zsíros András vezette Dubics Tamás Horgászegyesületnek megnyernie.

   A Nagybudapesti Horgászok Egyesületének halfogó versenycsapata a Nagydunai IB versenyeit  1968-től kezdődően nyolc alkalommal nyerte meg. A Nagydunai IB-versenyen Hunyady Attila és Ferenczy Dénes egy-egy alkalommal lett bajnok (1968, 1975.) Hunyady Szabolcs, és Ferenczy Dénes, valamint a  csapathoz később csatlakozó Stefanik Sándor a válogatott keret tagjai is lettek. Ferenczy Dénes 1973-ban országos egyéni bajnokságot nyert, Hunyady Szabolcs pedig szinte egyedülállóan „hosszú távon” volt a magyar válogatott tagja, és számos külföldi versenyen szerepelt eredményesen. Ő volt az első magyar horgászversenyző, aki  a világbajnokságon (1987. Portugália, Coimbra) ötödik helyezést ért, mindössze 230 g hal választotta el a világbajnoki címtől! 

A női halfogó versenyzés első versenyén egyesületünk titkárának, Halécius Imrének lánya, Halécius Judit második helyezést ért el az  Országos Női  Bajnokságon.

Az ifjúsági Dienes Zoltán a fiatalok között csaknem minden versenyén első volt – gyakran jelentős mértékben túlszárnyalva a felnőttek teljesítményét - és nagyban hozzájárult a versenycsapat sikeres szerepléséhez, de az ifi-korból kinőve is kiválóan szerepelt a  különböző versenyeken.

 Később a Budapesti Szövetség által rendezett bajnokságokon is számos alkalommal lett a Nagybudapesti HE csapata bajnok, és több dobogós helyezést is értünk el. Később, a versenymozgalom kiszélesedésével a MOHOSZ halfogó szakbizottsága elhatározta a versenycsapatok I. és II. osztályba sorolását, amit a versenyeken elért eredmények alapján állapítottak meg. Ez után két külön versenyen dőlt el az I., illetve a II. osztályú csapatbajnokság. A kezdetben igen sikeres nagybudapesti csapat tagjai azonban az évek múlásával lassan-lassan kiöregedtek a komoly koncentrációt, sok szabadidőt és nem csekély anyagi ráfordítást igénylő versenysportból. Ennek megfelelően újítottuk meg csapatunkat, mely 1990 és 2013 között több alkalommal is dobogós volt az egyre komolyabb erőket felvonultató országos bajnokságokon. 2011.-ben sikerült megnyernünk az Országos I. osztályú Csapatbajnokságot a Velencei tavi evezőspályán. Említsük meg a bajnokcsapat tagjainak névsorát: felnőtt versenyzők: Gödöny Imre, Kolip Péter, Kovács Zoltán, Ribi Tamás, Tóth Csaba. Nőversenyzőnk Hunyady Adrienn volt, U23 versenyző: Bagó László, U18: Schneider Zoltán, gyermek versenyző: Kovács Gergő. Egyesületi irodánkban és az elnöki szobában harmincnál több serleg tanúskodik arról, hogy sikeresen szerepeltünk a magyar versenymozgalomban.

Két alkalommal vettünk részt a bezdáni „Saran” horgászegyesület versenyén a Ferenc-csatorna jugoszláv szakaszán, az igen népes versenyt mindkét alkalommal megnyertük. Még Károlyffy Józsi bácsi titkársága idején vettünk részt egy szintén „jugó” versenyen Palicson, ahol szintén győztesként hagytuk el a pályát, Dienes Zoltán első, Ferenczy Dénes harmadik helyezést ért el egyéniben.

Meg kell említenünk, hogy első elnökünk, Metzler Béla emlékére versenyt alapítottunk, melyet hagyományosan a Ráckevei-Soroksári Dunaág csepeli evezőspályáján bonyolítottunk le minden év szeptemberében. A vándorkupát három egymás utáni vagy öt különböző alkalommal történt elnyerése után lehetett véglegesen birtokolni. „Saját” kupánkat számos alkalommal nyertük el fővárosi, és külföldi csapatok előtt, az utóbbi években azonban több alkalommal a MÁV Előre, a Csepeli Sport HE valamint a Molnárszigeti He is megelőzte csapatunkat.

Versenycsapatunk 2014.-ben bekövetkezett gyenge szereplése miatt a választmány úgy döntött, hogy egyesületünk, ill. a PBKHESZ csapata meghatározatlan ideig nem vesz részt országos versenyeken. Ebben a   döntésben nagyrészt az a tény is közrejátszott, hogy három megbízható, tapasztalt versenyzőnk jelentette be, hogy visszavonul a versenyzéstől. Hozzájárultunk azonban, hogy a többi csapattag versenyezhessen a Főváros Horgászegyesületek Szövetségében.